Mindig tudtam, hogy J. K. Rowling tud valamit, amit csak a kivételes írók tudnak, de azt soha nem gondoltam volna, hogy tényleg csodákra képes. Anyu, akiről eddig azt hittem, hogy a világ egyik legföldhöz ragadtabb és realistább embere, beleszeretett a Harry Potter történetekbe olyannyira, hogy most már nem csak a regényeket olvasta el, hanem a regényekről írt elemző könyveknek és egyéb a témával kapcsolatos kiadványoknak is nekilátott.
Az is vicces, hogy bár sokban hasonlítok anyuhoz, mégis mennyire különbözik a könyv szereplőiről alkotott véleményünk. Én odavagyok Pitonért, anyu viszont nem kedveli. Jó, jó, néha tényleg dög tud lenni, de hát olyan nehéz múlttal, amilyennel ő rendelkezik, az ilyen apróságok igazán elnézhetőek neki.
Holnap végre remélem, hogy a 7. kötetet is kézhez kapom, mert ha a postás bácsi nem hozza, akkor dádát kap (legalább is gondolatban). Egyszer már végigbőgtem a 7. könyvet, és valószínűleg az eredeti fordítást is végig fogom bőgni, szóval, ha egy kivörösödött szemű lányt láttok Pécsett sétálni az utcán, aki magában olyasmiket motyog, hogy: "Szegény, drága Piton... Miért, miért pont ő?", akkor az én lennék. :D
Szóval, most izgatottan várom a holnapot. Remélem, nem hiába... Siess, postás bácsi, várlak! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése