2008. június 11., szerda

Az ég zöld, a fű meg kék...

Amiről most írni szeretnék, annak köze van a politikához, így előre szeretném leszegezni, hogy egyik pártot sem szeretem, mert mind egyre megy.
Egy reklám az, ami mostanában felborzolja minden egyes idegszálamat. Magyarország benned van. És büszkék lehetünk erre, meg erre, meg amarra is. Aha, persze... De nem is maga a reklám az, ami felhúz, hanem az, hogy ki tudja hány milliót költöttek megint ezekre a hülye öndicsőítő hazugságokra, ahelyett, hogy ezt a pénzt értelmesebb dolgokra fordították volna. Ennyi erővel hirdethetnék azt is, hogy: "Figyeljetek, emberek! Az ég zöld lett, a fű meg kék." Azt is pont annyira hinnénk el, mint amiket a reklámban próbálnak elhitetni velünk. Szóval, közlöm, semmi értelme olyan reklámra pénzt költeni, amiről mindenki tudja, hogy kamu. Inkább azt a pénzt adták volna a kórházaknak, árváknak, munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, és máris boldogabbak lennénk, és azt mondhatnánk, hogy igen, erre végre, ha nem is nagy dolog, de büszkék lehetünk. Úgy vélem, hogy ne reklámmal akarják bizonygatni, hogy ők milyen jók, okosak, becsületesek, és milyen sokat tettek az országért, hanem tettekkel, mert sajnos, eddig csak egy tettet láthattunk ebben az országban, ami annyiból állt, hogy gazdag kezek turkáltak a szegény pénztárcákban.