2008. február 15., péntek

Apa

Gyerekkoromban ment egy sorozat, Bír-lak volt a címe. A lényege röviden: Egy férfinek meghalt a felesége, és egyedül maradt a (ha jól emlékszem még) 4 kislányával. Hozzájuk költözött a férfi két barátja is lakótársként, és úgy nevelték a kicsiket, mintha három apukájuk lett volna. Mindig irigyeltem ezeket a gyerekeket, mert nekik három jutott abból, amiből nekem egy sem: szerető apából.
Azért jött ez elő most bennem ennyi év után, mert a húgomnak tegnap volt a születésnapja, és drága, jó apánk arra sem volt képes, hogy felemelje a telefonját (ami mellesleg céges, és ezért egy forintjába sem kerül telefonálni), és felköszöntse őt. Bezzeg, anyum élettársának az anyukája, akit a húgom egész életében kétszer látott, mert messze lakik, telefonált, sőt, ajándékot is küldött. Egy idegenben több kedvesség és odafigyelés van irányunkban, mint a saját apánkban. Mókás...
Mondjuk az én szülinapom is vicces volt még nyáron. Felhívtam a nagymamám, mert persze, nekem kell őt is felhívni, mikor szülinapom van... Nah, mindegy... Szóval, felhívtam a mamám, és apu ott volt nála, és ő vette fel a kagylót. Én rögtön megismertem a hangját, és köszöntem: Szia, apu! Ő meg: Ki vagy? Gondoltam magamban, ki lehetnék...? Vajon hány ember szólítja még apunak? Lehet, hogy elszórva a világban van egy csomó testvérem, akikről nem is tudok?
Aztán jött a következő poén... Átadta a mamámnak a kagylót, miután közöltem, hogy én, én vagyok, a mamám boldog szülinapot kívánt, mire a háttérből apám megszólalt: Most van a szülinapja? Ó, igen... Most van. Tudom, hogy nem volt valami érdekes esemény, mikor születtem (mert hát az embernek minden nap születik gyereke), de azért talán, a saját lánya születésnapját megjegyezhetné... Ha már, azt nem tudja, hogy hány éves is vagyok... Arra azért kíváncsi lennék, hogy a nevemre még emlékszik-e, vagy a memóriájának ezen részét is elitta már...
Mindegy... Nem tudom, hogy miért vagyok ezen még mindig kiakadva. Hiszen, sosem volt igazi apám... Már hozzászokhattam volna... Csak, jó lett volna legalább egy olyan szerető apa, mint amilyenek a Bír-lakban voltak. Ők biztosan emlékeztek a gyerekek születésnapjára.

2 megjegyzés:

s@só írta...

Szomorú történeted eszembe juttatta, hogy édesapám idén lesz 15 éve, hogy elment.Nem köszönt el tőlünk,megúnt valamit, az életet.Borzalmas a hiánya a mai napig..

más, azért ide, mert ez az utolsó bejegyzés: vmi baj van az emil címeddel, mert szerettem volna elküldeni a hajnali vers eredetijét, de valamiért visszadobta sokadszorra is.

Riena írta...

Igazán sajnálom apukádat. :(

Nem tudom, hogy mi gond lehet a mail címemmel... De megadok egy másikat, és próbáld oda elküldeni. Ha oda sem menne, akkor szólj, van egy csomó mail címem. :) Szóval: riena2@citromail.hu