Anno, mikor gimis voltam, voltak olyan osztálytársaim, akiket a hátam közepére sem kívántam. Sokszor megbántottak, és volt, hogy utáltam őket, de soha az életben nem jutott volna eszembe, hogy képesek lennének komolyan bántani, vagy hogy én a sérelmeim miatt bármilyen módon ártsak nekik. Ha szemétkedtek is velem, sosem féltem tőlük. Sőt, ha a hétköznapok folytán voltak is ellentétek az osztály egyes tagjai között, ha baj volt, azért mindig összetartottunk.
Ezért hihetetlen számomra az a hír, amitől pár napja hangos a sajtó. Két fiú megölte az egyik osztálytársát. Hogy a fenébe történhet ilyesmi? Miféle pokolfajzatok képesek ilyesmire? Imádom a gyerekeket, ezt mindenki tudja rólam, de ezek nem gyerekek. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem tudták felfogni, mit tesznek. Egy gyerek már 8 évesen is tudja, hogy másokat nem bántunk, mert az rossz dolog, 16-17 évesen, hogy a fenébe ne tudnák, hogy megölni valakit, rossz. Nem törődtek velük a szüleik? Szomorú, de másokkal is előfordul. A virtuális világ bekebelezte őket, és ezért nem fogták fel, mit tesznek? Mások is tévéznek, neteznek, én 8 éves koromban X-aktákon és horrorfilmeken nőttem fel, mégsem bántottam soha senkit, csakúgy mint az emberek nagy része. Kiskorúak? Kit érdekel! Ha képesek voltak elvenni egy másik ember életét, akkor minimum életfogytiglant érdemelnek. Megjegyzem, kár, hogy már nincs halálbüntetés... Megérdemelnék!
El sem tudom képzelni, hogy az áldozat családja mit érezhet. Szörnyű lehet nekik. És az osztálytársaknak is, mert biztos vagyok benne, hogy sokan magukat is hibáztatják, pedig, semmi okuk rá. Ha nekem mondta volna anno valamelyik osztálytársam, hogy meg akar ölni valakit, én sem vettem volna komolyan. Pedig, úgy látszik, hogy a mai világban már mindent komolyan kell venni.
A másik, amin most már napok óta jár az agyam az a pécsi baleset, ahol egy autós a zebrán elütött egy nagymamát és a csecsemő unokáját. Mindketten meghaltak. Anyukám ismeri a kisbaba anyukáját, és mesélt róluk. Sosem akarom megtudni, hogy egy édesanya mit érezhet ilyen helyzetben. Ami felháborított az az autós nyilatkozata volt, miszerint, ő nem érzi magát hibásnak. A zebra közepén gázol halálra két embert, köztük egy babát, és nem érzi magát hibásnak. Ha én lennék a helyében, a lelkiismeret furdalástól az életben nem tudnék többé tükörbe nézni.
Ami elkeserítő, hogy az autósok nagy része fel sem fogja addig, hogy milyen veszélyes helyzetbe sodorja magát és másokat azzal, ha nem tarja be a szabályokat, csak akkor, mikor már megtörtént a baj. Hát megéri? Annyira fontos sietni? Olyan sürgős dolga van ezeknek az autósoknak, ami fontosabb, mint a saját és mások élete? Miért sietnek ennyire a halálba? És ha már ők nem félnek meghalni, miért kell másokat is átsegíteni a túlvilágra? Ha ők meg akarnak halni, tegyék, de másokat ne sodorjanak veszélybe!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
A legfurcsább az, hogy ezek a kölykök elvileg azelőtt barátok voltak. Most képzeld el.. Tündi jönne megkéselni, mert nem a Kodályba mentél vele anno..
A pécsi hír meg.. rá pár nappal épp Tescóba mentünk és már nekünk volt zöld, sokan el is indultak, én meg láttam, hogy gőzerővel jön át a kereszteződésen egy busz. És igaz az, hogy ijedtedben földbe gyökerezik a lábad meg mozdulni sem tudsz, mert kb annyira telt, hogy kétségbeesett pofával néztem egy nőre, aki elindult. De szerencsére hirtelen oldalra nézett, majd visszarohant. És még a buszsofőrnek állt feljebb. De nem is lassított. Borzasztó! Nem baj, néninek biztos valami dolga volt még az életben.
Bár ennyi erővel, akkor a csecsemő minek született erre a világra? Megtanítani az anyukáját valamire? Áh...
Nah igen... Sajnos, a mai világban, mint látjuk, akár elő is fordulhatott volna ez a Tündis eset, de szerencsére a közeli ismerőseim és barátaim nem pszichopaták. Csak az utcán vonzom az ilyeneket, és akkor is csak, ha velem vagy. :D Egyébként, az is felhúzott még a blog írása után, hogy az egyik adó minden nap kitalált valamit, hogy mi lehetett az ok. Szerepjátékosok voltak a gyilkosok, túl sokat tévéztek, túl sok véres akciójátékot játszottak. Persze, persze. Jó rákenni a dolgokat az ilyesmikre, de ehelyett inkább körül kéne nézni a szülők portáján, és aztán meg kéne vizsgálni a fiúk elmeállapotát. Mert bár könnyű ráfogni a netre és a tévére az egészet, de az igazság az, hogy ha valaki nem kattant alapból, akkor semmilyen hatással nincsenek rá ezek a dolgok. Ennyi erővel a fél világ neki állhatna gyilkolászni, mert az emberek többsége tévézik és netezik.
Hát, még mikor 9 évesen fellökött a busz, akkor sem állt meg, szóval, az ilyesmi már nem lep meg. Meg egy csomószor volt már, hogy majdnem elgázoltak, és csak egy hajszálon múlt. A zebrán egyszer Marci rántott vissza, mert egy autós jött, mint az őrült. Szóval, én iszonyúan nem szeretem az autósokat, és nem értem őket. Nem tudom felfogni, mi lehet annyira fontos, hogy kockáztassák a saját és mások életét.
Ez a sors dolog meg... Nem hiszek benne igazán. Egyszerűen az élet igazságtalan, és nem válogat abban, hogy kit tart magánál, és kit ad a halálnak. Szerintem, nincs benne semmi logika, sorsszerűség, tanulság vagy bármi ilyesmi. :-/
Hát, egyetértek. Én is régen egy csomó horrort meg thrillert néztem, az X-ről már nem is beszélve (bár én azt viccesnek tartom :) ) és mégsem gyilkolászom. De szerintem a srác se gondolta, hogy barátai majd egyszer megölik. Sok az elmeháborodott mostanság. Sőt, a második vh-s irodalom meg azért tökjó, huh, azért ír a brutalitásról meg megviselte a háború. Nem tom, a nagyszüleim nem kezdtek gyilkoló hadjáratba, miután megjárták a háborút. Ez tényleg csak az eleve kattant emberekből hozza ki az állatot.
Megjegyzés küldése